And so... Axios was born
A bortermelés tanulási folyamatának soron következő állomásaként érkeztem el ahhoz, hogy elkészítsem első vörös házasított boromat.
Ifjabb Lőrincz György munkásságát eddig fehér borokról ismerhettük. Hat éve már, hogy hazatért a St.Andrea Borászatba és elkezdte bontogatni szárnyait a borkészítés terén is. Mivel tapasztalatait javarészt a fehér szőlővel szerezte, Új-Zélandon, Ausztriában, majd Tokajban, így nem csoda, hogy a fehér borokkal kezdett el először foglalkozni a St.Andrea Szőlőbirtokon is. Hat év soknak tűnhet, hiszen ennyi idő alatt iskolába indítjuk gyermekünket vagy elvégezhetünk egy doktori címet jelentő egyetemi képzést is. Azonban, ha szőlőművelésről és borkészítésről van szó, mindösszesen 6 szüretről beszélhetünk. Mégis, eljött az ideje, hogy idősebb Lőrincz György gyermekének új házi feladatot jelöljön ki.
Az Egri borvidéknek nagyon komplex és izgalmas adottságai vannak. Én pedig megkaptam a lehetőséget, hogy egy olyan bort házasítsak, ami a kezdetektől a legnagyobb ismertséget hozza a vidéknek: egy Egri Bikavért. Egy olyan bort szerettem volna a világra segíteni, amelyben a borvidék összes jellegzetessége megjelenik. Egy olyan bort, ami általánosságban körülírhatja az egri borokat és megmutathatja, hogy mi rejlik a vidékben. A burgundi elegancia, a Rhône-vidéki komplexitás és a piemonti erő szellemében készült el a bor. Édesapám próbálta megkönnyíteni a dolgomat azzal, hogy bármely hordó alapborát választhattam a házasításhoz. Fehér borok esetében ez nem volt mindig így, ott a kijelölt hordókból dolgozhattam. Az, hogy most bármely terület, bármely szőlőfajtáját választhattam még nagyobb kihívást jelentett számomra.