Az idei év sok szempontból különleges a St.Andrea Szőlőbirtok, illetve Dr. Lőrincz György és családja számára. Egyrészt mert jelenleg is komoly átalakítások és fejlesztések zajlanak az egerszalóki pincénél, másrészt mert egyre nagyobb fókuszba kerülnek az Egri Borvidéken kialakuló kezdeményezések létrehozva ezzel egyfajta összefogást és közös gondolkodást, amely Lőrincz György egyik soha nem titkolt célja volt.
Dr. Lőrincz György az Egri Borút Egyesület elnöke, az Egri Borműhely Egyesület alapítótagja, illetve az Egri Bikavér Lovagrend legújabb tagjaként igyekszik minél többet tevékenykedni a borvidék fejlődésében, amelynek egyik mérföldköve volt a második alkalommal megrendezésre kerülő VINO Kóstoló Ünnep. Ezek fényében válaszolt a borász múlttal, jelennel és jövővel kapcsolatos kérdésekre, Koklács Kata interjújában.
Amellett, hogy a St.Andrea Szőlőbirtokot vezeted, milyen elképzeléseket szerettél volna megvalósítani a közösségi szerepvállalásaiddal az Egri Borvidéken?
Az egyik legnagyobb célom, hogy az Egri Borvidék elképesztően izgalmas üzenete eljusson a borfogyasztókhoz. Ehhez pedig a közösségi együtt gondolkodás, a minőségi képviselet és a tanulás útja vezet. Az első lépés volt efelé, amikor 2002-ben megalapítottuk a Fiatal Egri Szőlő- és Bortermelők Társaságát, majd nem sokkal később az Egri Dűlő Klubot. Ezeknek is már az volt a célja, hogy együtt fejlődjünk. Mindnek szerepe volt a borvidék alakulásában, de a várt átütő előrelépés nem történt meg. A közös egri képviselet, a közös minőségfejlesztés és közös kommunikáció gondolata azóta is a levegőben volt és van. Az Egri Borút Egyesület elnöki tisztségének elvállalásakor a dinamikus munka végzésre és az eredményes működésre törekedtem. A közös gondolkodásnak egyik szép példája a VINO is, valamint azok az előadás sorozatok, amelyek során tagjaink közösen profitálhatnak és erősödhetnek.
Miért kap ilyen nagy szerepet az életedben a közösségalkotás?
Az ember közösségre lett teremtve. Az a dolgunk a földön, hogy odafigyeljünk egymásra, segítsük egymást és tanuljunk a másiktól. A közösségi tevékenységek kapcsán az a cél, hogy mindenki merjen segítséget kérni és tudja megosztani a terheit. A családból lehet és kell is kiindulnunk, hogy érezzük a közösség fontosságát és merjünk energiákat fektetni a közös célokba.
Honnan meríted az erőt ahhoz, hogy akár kudarcok árán is kitarts az elképzeléseid mellett?
A Szentírásból és Istentől kapom az erőt. Nagyon egyszerűen tudom megmagyarázni. Az elvetett magból gyümölcs lesz… akár tőlünk függetlenül is, azonban a legfontosabb, hogy vessünk! Ha már megszólítunk másokat és dolgozunk értük, vagy igyekszünk közösséget (család, munkahely, borvidék, stb.) építeni az már egyfajta magnak az elvetése. Lehet, hogy sokáig nem látszódik az eredménye, de hisszük, hogy meg lesz a gyümölcse. Ami még különösen inspiráló számomra az annak a tapasztalata, hogy amit Te adsz, azt az Isten többszörösen visszaadja.
A 2018-as év Egri Bikavér Ünnepén az Egri Bikavér Lovagrend egyik legújabb tagjának fogadott, ami nem a Te kezdeményezésed, hanem egy felkérés volt. Hogyan fogadtad?
Nagyon jól esett. Ez a közösség a bortermelők mellett olyan tagokból áll, akik szeretik és kutatják a bort, ami kiszélesíti a látókörét egy közösségnek. A nyitottságot és a különböző generációk együttműködését és egymástól való tanulását látom az erejének.
Ha arra kérnélek, hogy menj vissza az időben és adj útmutatást a 15 évvel ezelőtti Lőrincz Györgynek, akkor milyen tanácsokkal látnád el?
A mai tudásommal és tapasztalatommal már biztosan kevesebb fajtával kezdenék el dolgozni. A világfajták közül mindössze néhány meghatározó szőlővel, amilyen a fehéreknél a Chardonnay vagy a vöröseknél a Pinot noir és a Merlot. Emellett pedig inkább a helyi fajtákra helyezném a hangsúlyt (Hárslevelű, Furmint, Kékfrankos) azon belül pedig figyelnék arra, hogy megtaláljam azokat a speciális változatokat, amik hosszú távon is biztosítani tudják a jó minőséget. A másik fontos dolog és tanulság, hogy mindenkinek számít a véleménye. Legyen szó a világban zajló tendenciáknak a figyeléséről, a kereskedők, a sommelier-ek és a borértő fogyasztók meglátásairól. Minden visszajelzésből tudnunk kell tanulni, hiszen csak így tudjuk a világ színvonalához igazítani a munkánkat.
Ha nagy-léptékben kellene elmesélned a St.Andrea Szőlőbirtok elmúlt 16 évét, akkor hogyan tudnád összefoglalni a tanulságokat?
Az első 10 évben azt sajátítottuk el, hogyan lehet minőségi száraz bort termelni, minél természetesebb módon a rendelkezésünkre álló körülmények között. Igyekeztünk megismerni környezetünk lehetőségeit és korlátait, használni az eszközeinket, alkalmazni a szőlőfeldolgozás, erjesztés és érlelés különböző módszereit. Ezt követően elkezdtük tanulni, hogyan tudunk fajtához igazítottan foglalkoznia a szőlő- és bortermeléssel figyelem bevéve a borvilágból érkező információkat is. Ebben még nagyon benne vagyunk és érezzük, hogy még évtizedekig is eltarthat ez az izgalmas folyamat, sőt nagy valószínűséggel újrakezdődik, mert minden változik.
Fontos még, hogy az utóbbi időben megértettük, hogy a bortermelésen túl is zajlik élet. Azaz nem szabad elfeledkeznünk a piacépítésről sem, ami azt jelenti, hogy kommunikálnunk kell a világgal, üzeneteket kell megfogalmaznunk saját magunkra és a borvidékre nézve. Idővel megtanultuk, hogy például ezen feladatokat hozzáértő szakemberekre ruházzuk át, mert rájöttünk, hogy az, hogy jó bort készítünk még nem garancia arra, hogy hosszú távon fent tudunk maradni.
Játékos kérdések következnek: melyik szőlőfajta lennél? Mi áll hozzád legközelebb?
Néhány évvel ezelőtt rávágtam volna, hogy Pinot Noir, nem sokkal később pedig azt, hogy Furmint. Most viszont vívódok a helyi fajták tisztelete és a világfajták szeretete között, mégis megint a Pinot Noir-t mondom, talán a Chardonnay-val kiegészítve.
Ha elrepülhetnél egy másik időzónába, hogy egy évig kipróbáld a szőlész-borász tevékenységet a világ bármely részén, hova mennél?
Gondolkodás nélkül, Piemont-ba.
Ha választhatnál, újra emellett a pálya mellett döntenél?
Igen, ámbár ha tudnék énekelni, akkor versenybe szállna a papi hivatás.
Fotó: Busák Attila
Riport: Koklács Kata