Az egri borvidék Magyarország észak-keleti  részén,  a bükk hegység lábánál terül el. Páratlan lehetőségű vidék, melyen az évszázadok során mind a fehérszőlő, mind a kékszőlő termelése is elterjedt.

Éghajlati adottságai alapján inkább hűvösebb borvidék, mely természetesen tetten érhető az itt termelt borok karakterében is úgy, mint izgalmas savak, gazdag aromák, nem túlzó tanninok és elegancia. Persze mindezek nem teljesedhetnének ki, ha nem lenne Egernek alapvetően erős karakterű termőtalaja. Ez igen összetett és változatos.

Meghatározó a vulkáni eredetű riolit-tufa altalaj melyet elsősorban igen kötött, mély, gazdag agyagtartalmú barna talaj borít. Ezentúl, azonban lélegzetelállítóan sajátos talaj-összetételű dűlők is színesítik a vidéket, ahol a mész, a pala, a zeolít, a márga, a homokkő…  illetve egyszerre több erős karaktert adó kőzet is megtalálható.

A talajösszetétel a finom aroma összetételben és a bor szerkezetében játszik nagy szerepet. Ennek megfelelően a különböző talajtani adottságokkal rendelkező dűlők eltérő jellegű, egyedi borok termelését teszik lehetővé. Például a vulkáni eredetű vékonyabb termőréteggel bíró talajokon termelt borok ásványosabbak, feszesebbek és tömörebbek,

míg a magas agyagtartalmú mély termőrétegű talajokon termelt borok testesebbek. Sokszínű és csodálatos! Nem csak a borai, hanem a domborzati felszíne is a vidéknek. Itt található Magyarország egyik legmagasabban fekvő szőlőtermő hegye is a Nagy-Eged-hegy. Az 501 méteres  Nagy-Eged-hegyet egyedülállóan összetett meszes talaja,

déli fekvése és szinte mediterrán klímája mind arra predesztinálják, hogy nagy borok szülőhelye legyen. Közvetlenül mellőle, a Kis-Eged oldalából került elő a mintegy 30 millió éves ős-szőlőlevél, a „Vitis Hungarica” megkövesedett maradványa.

A Borvidék története

Az Egri borvidék óriási lehetőségeit többek között az adja, hogy egyaránt alkalmas magas minőségű fehér- és vörösborok készítésére. Évszázadokon át a fehér szőlő termelése volt a meghatározó, azonban nemzetközi ismertségét Eger elsősorban mégis a vörösborának, a bikavérnek köszönheti.
Eger környékén szőlőműveléssel az Árpád-házi királyok ideje óta foglalkoznak, s mint hazánk sok más borvidékén, a borkészítés meghonosításában és fejlesztésében itt is meghatározó szerepet játszottak a külföldi, elsősorban Franciaországból érkezett szerzetesrendek és az egyház. A török időkig errefelé csak fehérszőlő termett, az ottománok elől menekülő rácok hozták magukkal az első vörösbort adó szőlőfajtákat pl. kadarka és a vörösbor készítéséhez szükséges héjon erjesztéses technológiát.
A filoxéra Egerben 1886-ban jelent meg és szinte teljesen kipusztította az ültetvényeket.

A kékszőlő fajták zöme a vész utáni újratelepítések során került a borvidékre.
Az egri borok kvázi savassága és hosszú eltarthatósága megkívánta a hosszabb idejű fahordós érlelést. Ezért a termelők a boraikat a települések alatt húzódó természetes pinceklímát biztosító riolittufába vájt pincékben, ászokhordókban érlelték.
A szocializmus idején központilag irányított szőlőgazdaság volt Magyarországon. Ezért a rendszerváltás előtti évtizedekben Eger, akárcsak a magyar borgazdaság a nagyüzemi szőlőtermelésről, és a nagy mennyiségben előállított asztali borokról szólt.  Érdekes azonban, hogy a magyar vörösborok közül egyedül az egri bikavérre emlékeznek leginkább, mely kétségtelenül a legismertebb magyar vörösborrá vált ebben az időben. A 90-es évektől napjainkig azonban új lendülettel, minőségorientált hozzáállással és egyre tudatosabban termelő pincészetek kezdtek el az egri bor újrafogalmazásán dolgozni.

Ma már Eger a megújuló magyar bor egyik legizgalmasabb és legszínesebb képviselőjévé vált.
A szőlőfajták nagy számának használata a borvidék létezése során mindig jellemző volt, ezért alakult ki, hogy a borvidék a házasított borok hazája lett.
1993-ben az Egri Szőlő és Bortermelők Egyesülete ajánlásként kidolgozta az Egri bikavér termelésének szabályait. Majd újra alakult a hegyközségi rendszer és 1997-ben az egri borvidék 13 hegyközsége által elfogadásra került az Egri Bikavér szabályzata.
2010-től új közösségi bormárkaként elkezdte történetét az egri házasított fehérbor, az Egri Csillag.
2013-tól elfogadásra került az egri borvidék stratégiája. Így a mostanra egyértelművé vált irányok mellet már csak rajtunk, termelőkön múlik, hogy kellő felelősséggel, tudatosan dolgozva, áldozatokat felvállalva tudunk-e méltó borokat termelni mindannyiunk, a magyar és az egri bor jövője érdekében.

Klimatikus adottságok

Az egri borvidék általános klimatikus adottságait a Bükk-hegység közelsége alakítja leginkább. Ebből fakad a téli fagyok elleni védettség, a meleg nyári és őszi napok után pedig a „hegyi szélnek” köszönhető hűvös éjszakák biztosítják szőlőinkben a finom elegáns savak és az elsődleges gyümölcs aromák megmaradását. Ezért általánosságban elmondható az egri borokról, hogy izgalmas savakkal, hosszú ízekkel bírnak.

Évi csapadék mennyisége: 550-600 mm
Éves középhőmérséklet: 10.5 °C
Évi napsütéses órák száma. 1900-2000 óra

0

Kezdjen gépelni, majd nyomjon Enter-t a kereséshez